Mindannyiunk életében vannak nehéz időszakok, ehhez kétség sem férhet. Biztos vagyok abban, hogy Te is érezted már úgy, hogy semmi sincs a helyén. Egész nap talpalsz, de nem látod eredményét. Az elvégzett teendőid mellett sorra gyűlnek a pipák, de mindig újabb tételekkel bővül a lista. A napok telnek és az egyetlen dolog amiben biztos vagy az, hogy elfáradtál.
Legutóbbi bejegyzésem publikálásakor megfogadtam, hogy ha nem is minden nap, de hetente legalább egyszer írni fogok. Mégis hosszú hónapok teltek el mióta utoljára tollat ragadtam. Írói válság? – kérdeznék sokan. Nem… Gondolatok milliárdja zakatol a fejemben a nap 24 órájában. Akkor a szelektációval lenne a baj? A válasz továbbra is nem. Időm nem lenne rá? Nos, közeledünk, de! És itt jön az a bizonyos DE…
Ne felejtsük el, hogy az embernek mindig arra van ideje, amire szán! És itt jön az igazi svédcsavar a történetben. Mint azt már korábban említettem, elindultam az önismeret és önfejlesztés rögös útján. Számos buckát, dombot, hegyet letudtam már, de az igazi felismerés csak a napokban érkezett.
Kifogások tömkelegével érveltem már, mi az oka annak, hogy nem szánok kellő időt a kreatív írásra. Olykor csak önmagamnak, míg máskor másoknak is. Időhiány, az élet buktatói, megfelelési kényszer. Mind igaz, de a probléma ennél jóval összetettebb és remélem, tanulságul szolgál majd minden kedves olvasónak.
A saját világodban elfoglalt helyed
Elgondolkodtál már azon valaha, hogy a saját kis életedben hová rangsorolod Önmagad? Család, barátok, ha van párod, gyermekeid vagy akár utódként szeretett háziállataid, ők mind szerepelnek a listán. Figyelembe veszed a szükségleteiket, kéréseiket, kívánságaikat. Emellett elvégzed a mindennapi tennivalókat, dolgozol és nap mint nap túlélsz. Megkérdezném újra: Te hol vagy ebben a körben?
Rá kellett döbbenjek, hogy a saját kis tabellámon én vagyok a sereghajtó. Mindig mindent és mindenkit előtérbe helyeztem. Ezzel egymagában nem is lenne gond, és nem arra akarok célozni, hogy legyél önző. Egyszerűen csak ne kövesd el az én hibámat.
Mint azt előző írásomban említettem, tavaly nem kevés és nem aprócska pofonok terelgettek új irányba. Átértékeltem az addig elért és még megvalósításra váró céljaimat, álmaimat és világmegváltó üzemmódba kapcsoltam. Egyik feladatot tudtam le a másik után és ha épp nem egy adott teendőt intéztem, azon agyaltam, mit kell még tegyek és azt hogyan fogom megvalósítani.
Ahogy teltek a napok, a lelkesedésem fokozatosan hagyott alább, az energiám csökkent, a feszültség bennem pedig egyre nőtt. Túlhajtottam magam. Folyamatos terhelésnek tettem ki magam, de nem foglalkoztam azzal, hogy vissza is töltsem az energiaszintemet.
„Majd holnap olvasok.”
„Kellene írni, de fáradt vagyok hozzá.”
„Megtelt a 10. kreatív kellékes dobozom, jó lenne alkotni végre valamit, de majd ha ez meg ez kész lesz.”
A nagy rohanásban elvesztettem Önmagam. Egyszerűen nem voltam magamnak eléggé fontos.
Ha számodra is ismerősek az ilyen jellegű kifogások, változtass! Nem kell egy nap alatt megváltani a világot. A kevesebb néha igenis több, mert TE is számítasz, fontos vagy és igen, megérdemled! Szánj magadra időt minden nap, végezz valami olyan tevékenységet, ami boldoggá tesz és feltölt energiával! Hidd el, meg fog térülni. 🙂
