Hónap: 2022 május

Az élet célja a fejlődés maga

Érezted már úgy, hogy az egész világ összeesküdött ellened? Hogy bármit is teszel, nem jutsz egyről a kettőre? Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Minden ember életében akadnak rosszabb napok és jobbak; és attól, hogy valaki nem panaszkodik folyton, még nem jelenti azt, hogy ő nyakig merül a mézescsuporban, míg te csak kívülről nyaldosod az üveget.


Mindig újabbnál újabb nehézségekkel kell szembenéznünk életünk során és ezen nem változtathatunk. Egy dolgot azonban tehetünk önmagunkért: változtassunk a helyzethez való hozzáállásunkon! A mai napon ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem egy gondolat, amit gyorsan rímbe is foglaltam nektek. Az élet rendje címmel megtaláljátok a verseim menüpont alatt.

Az életben elénk gördülő nehézségek és akadályok nem ok nélkül kerülnek oda. Mindennek célja van, legyen szó egy jó időszakról vagy épp egy rosszról. Amikor a sors egy akadályt gördít eléd, jussanak eszedbe azok a pillanatok, amikben boldog voltál és reményekkel teli. Ezekből meríts erőt, állj fel, porold le magad és gondolj arra, hogy meg tudod csinálni! Számtalan problémát leküzdöttél már, ez is menni fog!
A sorsunk a mi kezünkben van, és igen, olykor akadnak az úton kisebb-nagyobb bukkanók, vagy akár egész Mount Everestek, amiket meg kell másznunk, ahhoz, hogy előrébb jussunk, de mennünk kell tovább. Minden leküzdött probléma egy-egy fejezet az élet nagy oktatókönyvében; egy lecke, amit ha elsajátítunk, egy újabb mérföldkőhöz érkezünk majd saját fejlődésünk útján.

Tiniszerelem avagy mit adjunk Valentin napra?

Hol volt, hol nem volt, talán nem is volt (ja, de igen), volt egyszer egy 16 éves, visszahúzódó lány, aki már nagyon vágyott arra, hogy rátaláljon a szerelem és átélhesse élete első csókját.


Alighanem, kedves olvasó, most tágra nyílt szemekkel nézel és arra gondolsz, hogy ez csakis elírás lehet. A mai rohanó világunkban a fiatalok zöme már általános iskolás korában megéli milyen az első csók, bulizni jár, pasizik, legtöbben már az első együttléten is túl vannak mire leballagnak. Most ha sablonos akarnék lenni, mondhatnám, hogy „bezzeg az én időmben”… de nem akarok áltatni senkit, már akkoriban is kirívó esetnek számítottam. Mint nyílván mindannyian tudjátok, mindennek megvan a maga oka és kiváltó körülménye, de erről majd egy későbbi írásomban bővebben kitérek. Most legyen elég annyi, hogy ott álltam a gimiben 16 évesen és vártam, hogy elborítsa az agyamat a rózsaszín köd.


És akkor jött ő… az első olyan srác, akit igazán érdekeltem… olyannyira, hogy még a zavarodott menekülési kísérletemet (mialatt a minket összeboronáló barátnőmet nem kis erővel próbáltam továbbvonszolni a folyosón, a következő mondatot ismételgetve: „Nem, nem akarok odamenni, nem érted?”) is aranyosnak vélte. Egy kis beszélgetés, hopp, vannak közös témák, de jó… ugyanazt a zenét szeretjük, szuper… és már jártunk is.
A Valentin nap vészesen közeledett, én pedig veszettül romantikus alkat vagyok, így mindenképp valami emlékezetessel szerettem volna őt meglepni. Mivel ő is amolyan alkotó lélek volt, nem egy verset írt nekem is, így arra gondoltam, meglepem egy általam költött versikével.


Amikor ajándékkal készülünk valakinek, soha nem azt számít, hogy amit adunk, mennyibe került, hanem hogy szívből adjuk. Nem akartam csalódást okozni neki, így saját dolgomat kissé megnehezítve kigondoltam, mi lenne ha a sorok kezdőbetűi egyfajta üzenetet hordoznának magukban? Gondos tervezés és sok piszkozati papír után megszületett a szerelmes versike, Valentin napra címmel, amit a verseim menüpontban megtaláltok.
Mondanom sem kell, elérte a várt hatást, a srác nagyon boldognak tűnt mikor elolvasta. Én pedig örültem, hogy mosolyogni látom.


Születésnap? Névnap? Karácsony? Valentin nap? Bármilyen esemény is közeledik, az ajándékozás akkor a legszebb ha lelketek egy darabját csomagoljátok díszpapírba. Legyen szó egy általatok készített egyedi alkotásról vagy egy olyan megvásárolt dologról, aminek kibontásakor a másik tudja, hogy fontos számotokra… mert emlékszel, mert szánsz rá időt, mert szívből jön.

Fájdalmas visszaemlékezés – egy vers születésének története

Hamar megszerettem az olvasást, már gyerekként faltam a könyveket. Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább el kezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy én magam is alkossak.    


A Káosz című versemet (melyet a verseim menüpontban megtaláltok) még gimnazista koromban írtam. Mit ne mondjak, újraolvasva a sorokat így felnőttként, sok-sok élettapasztalattal és keserűséggel a hátam mögött már tisztán látom azt, ami akkor meg sem fordult a fejemben: depressziós voltam.
Kiutat kerestem az életemből, aminek egyszerűen nem tudtam meglátni a szép oldalát. Csak a rossz dolgokra fókuszáltam, azokból pedig akadt bőséggel. Ezt a verset akkoriban írtam, amikor tudatosult bennem, hogy szeretett nagymamám hamarosan távozni fog közülünk.

sírig tartó szeretet és gondoskodás

    Egy csöppnyi verselemzés: nem véletlenül került az írásba hol kis, hol pedig nagy kezdőbetűvel a „káosz” szó. Csöppnyi világomban úgy képzeltem, hogy a Káosz nem más, mint a teljes pusztulás, amikor minden egy csettintésre megszűnik létezni. Egy visszafordíthatatlan és megállíthatatlan fekete massza, ami lassan, vontatottan araszol felénk, míg mindent el nem lep és nem marad más csak a sötét, vészjóslóan néma csend. Ezzel ellenben a káosz csupán az a zűrzavar és bódult állapot, amikor az ember tehetetlennek érzi magát, látja a vég közeledtét, de nem tudja hogy kezelje, mit tegyen ellene, hogyan menekülhet el az érzés elől fizikai és szellemi értelemben egyaránt.

Bántó szavak és ami mögöttük van

    Valahogy én is hasonlóképp éreztem magam akkor. Kábultan és zavarodottan, kétségbeesetten és önmarcangolón. Tudtam, mi vár ránk, de nem tudtam és még inkább nem akartam elfogadni. 
    A halál felé közeledve az ember tudata változáson esik át, sokszor nincs tisztában azzal, mit is mond, olykor viszont olyan rejtett információkra bukkanhatunk egy-egy elejtett mondatban, amelyek örökké az életünk és lényünk részévé válnak. Több héten át tartó fáradhatatlan gondoskodás, ápolás, fürdetés és etetés után a szokásos esti búcsúzás zajlott. Akkor is mint minden korábbi napon, édesanyámmal kettesben hagyva őt, odahajoltam fölé, megcsókoltam a homlokát, jó éjszakát kívántam neki, és a fülébe súgtam, hogy Szeretlek! Ez az éj azonban eltért a megszokottól. Ahelyett, hogy gyenge, rekedtes hangon elköszönt volna tőlem, mélyen a szemembe nézett és csak ennyit szólt: Te nem szeretsz engem! 

    Hazasétáltam, egész éjjel zokogtam, nem tudtam elaludni. Végül a fáradtság győzedelmeskedett felettem. Álmomban minden sötét volt, csupán egy fény derengett a távolban, amiben mamám arcát láttam, mosolyogva, egészségesen, boldogan. Reggel átmentem hozzá, anyukám azonban nem engedett be a házba… nem akarta, hogy lássam azt, amit a lelkem mélyén már tudtam: eltávozott közülünk.

    „Te nem szeretsz engem!” Élénken emlékszem a szavakra, a hangjára, a kétségbeesett tekintetére. Most már tudom, hogy nem akart ő engem ezzel megbántani, csupán arra kért, hogy vessek véget a szenvedéseinek és engedjem el, hogy békében, örök álomra hajthassa fejét.

Blogindító gondolatszösszenet :)

Már évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy belevágjak egy saját blog szerkesztésébe, de valami mindig hiányzott. Egészen a mai napig nem éreztem úgy, hogy tökéletesen meg lennék elégedve az eredménnyel, és ez a gondolat eltántorított attól, hogy egyáltalán megpróbáljam. 

Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy akkor most mégis mi változott? El kell keserítselek, hiába a sokszor túlzott maximalizmusom, nem találtam rá a tökéletesség kulcsára. Ellenben rájöttem arra, hogy nem is az számít igazán, hogy akár az oldalam kinézete, akár az írásaim hibátlanok és rendezettek legyenek. Miért? Mert mi magunk sem vagyunk tökéletesek és ez így van jól. 

Az oldalon a „Mások tollából” menüpont alatt kedvenc verseimet és idézeteimet találjátok, melyek valamiképp inspiráltak vagy csak hatással voltak rám életem során. A blog többi felületén saját műveimet és gondolataimat osztom meg veletek. A honlapot folyamatosan frissítem, bővítem, ha megtetszik amit látsz, térj be hozzám minden nap, az újdonságok garantáltak. Kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánok!