Címke: gondolat

A sorsodért egyedül Te felelsz

Sokan úgy vélik, életünk meg van írva és a már előre lehelyezett köveken lépkedünk. Én ezzel határozottan nem értek egyet. Az egyetlen biztos dolog, Ronald David Laing szavait idézve, csupán ennyi: „Az élet egy szexuális úton terjedő fertőzés, amelynél a halálozási arány 100%.”

A képet készítette: Vígh Katalin

Ha nincs kőbe vésve a sorsunk akkor mégis mi a titok? Ahhoz, hogy ezt megfejthessük, első lépésként nézzük, mi is az élet és mi vagyunk Mi, földi halandók!? A válasz roppant egyszerű és – szerény véleményem szerint -mindenféle vallási hovatartozástól mentes. Nem számít, miben vagy kiben hiszel, a létezéshez energia kell. Istentől vagy az univerzumtól származó erő hozza e létre, végeredményben lényegtelen.

Második lépésként képzeld el a világot egy hatalmas fénygömbként. Ez a golyóbis milliárdnyi aprócska fénypontból tevődik össze, ahol minden pötty egy-egy élőlényt szimbolizál. Nem vagy ennyire vizuális alkat? Sebaj, nézzünk egy kisebb példát. Egy fa önmagában csupán egy fás szárú növény. Ha több van egymás mellett, már facsoport. Ahogy sokszorozódik a számuk, úgy beszélünk fasorról, ligetről majd egy egész erdőről. Az az egy fénypont az óriási gömbben , vagy az az egy csemete a hatalmas erdőségben egyaránt egy nagy egész része.

Hogyan vegyük kezünkbe az irányítást?

Elérkeztünk a harmadik – és egyben utolsó – lépéshez. Itt az ideje hasznosítani az eddig megszerzett információkat. Minden mindennel összeköttetésben áll valamilyen szinten. Ha a létezés és mindaz, ami bennünket alkot, nem más, mint színtiszta energia, akkor nincs is egyéb teendőnk, mint kihasználni ennek az áramlását. Semmi varázslat vagy okkultizmus. Nincs szükség varázspálcára, sem bájitalokra. Csupán a gondolat teremtő erejére.

Hogyan érhetjük el az álmainkat? Mit tehetünk mi magunk célunk elérésének érdekében? Először is nem árt, ha tudjuk, mit is akarunk valójában. Ha ez megvan, összpontosítsunk arra, hogy sikerül. Ennyi az egész. Az élet apró döntések sorozata. Minden lépéshez megannyi gondolat társul. És ahogy a mondás tartja, amit el tudok képzelni, azt meg is tudom valósítani!

Tehát gondolkozz, képzeld el és cselekedj! El lehet ezt valahogy rontani? Igen, többféleképpen is, hiszen a negatív gondolat is képes teremteni, de erről majd mesélek egy újabb cikkben. Akárhogy is nézzük, a legrosszabb lépés ha nem lépsz, csak toporogsz egyhelyben és várod a csodát. Az élet nem áll meg a kedvedért, és nem hibáztathatsz mást amiatt, ha valami nem úgy alakul, ahogy eltervezted. A sorsodért egyedül Te felelsz!

A képet készítette: Vígh Katalin

Tégy rendet a káoszban!

Az utóbbi időszakban eléggé eltűntem. Amilyen nagy lendülettel és lelkesedéssel vágtam bele ebbe a blogba, olyan hamar gördültek elém az akadályok… de – mert mindig van de – visszatértem!

A honlap megalkotásának idején – kissé erős túlzással ugyan, de – a pihenésen túl másra nem volt gondom. Egy május elején hirtelen rámtörő rosszullét után ugyanis háziorvosom által erre lettem ítélve. Én, aki folyton pörög, a munkahelyén a 8 órába 12-t zsúfolva kalapálja halálra a billentyűzetet és hazaérve rohan tovább, hogy elintézzen még párszáz teendőt… pihenjek. Más választásom azonban nem volt, a szervezetem gondoskodott róla, hogy ne is kísérletezzek nagyon semmivel.

Lassan elmondhatom, hogy közel 2 hónapja indultam el a kivizsgálások útvesztőjében, de egy fikarcnyi eredményt sem tudok felmutatni és ki tudja, vajon hány alkalommal kell még szájmaszkomban fuldokolva várnom a különböző osztályok és kórtermek előtti padokon ülve. És hogy miért is írom le mindezt? Mert nemrégiben egy érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem.

Miután megérkezett a negatív CT eredményem, egyik szemem sírt, a másik nevetett. Persze, örültem neki, hogy nem leltek semmit, sőt! Azóta azzal szoktam poénkodni, hogy nekem már papírom van róla, hogy nem vagyok bolond. (Ezt természetesen senki sem veszi komolyan, még én magam sem.) Azonban jön a nagy kérdés: akkor mégis mi bajom van?

A láthatatlan stressz

Egyik nap, miután hazaértem a munkából, a szokásos napi rutinomat követtem. Átvedlettem itthoni, kényelmes ruciba és megindultam a fürdőbe. Ahogy elhaladtam a – már hónapok óta felújítás alatt álló – szobám mellett, újból megszédültem. Úgy döntöttem, elég is a napból ennyi, így engedtem vizet a kádba és belevetettem magam. Ahogy ott ücsörögtem, egyszerre csak eleredtek a könnyeim.

Mi váltotta ki? Nem tudom, leginkább minden. Egyetlen momentumra nem húzhatom rá a lepedőt. Összességében nézve az elmúlt időszak fizikai, érzelmi és mentális terheit, nem is csodálkozom, hogy kibuktam. A láthatatlan stressz a legrosszabb. Ami megtelepszik az agyad legmélyebb zugaiban. Alattomosan és csendben mérgezi meg a lelked jelenlétével. Olyankor is kísért, amikor egyébként azt gondolnád, nem foglalkoztat az adott szituáció.

Azóta eltelt már pár nap és rengeteg időt töltöttem töprengéssel. A miérteken túl az érdekel a leginkább, hogy mit tehetnék én magam. Mert érzem és tudom jól, hogy a megoldás itt van a kezemben/fejemben. Az akadályok nem küzdik le magukat és nem várhatunk arra, hogy minden magától megoldódik. Ugyanis, ha valaki még nem jött volna rá, a sült galamb nem tud repülni. A mondás pedig valóban igaz: „Ha azt az embert keresed, aki megváltoztatja az életed, akkor nézz tükörbe!”