Egyszer volt, hol nem volt…

Egyszer volt, hol nem volt, nem is oly rég élt egy tettrekész nő, aki elhatározta, hogy megvalósítja az álmait. Hová lett? Mi történt vele?- kérdezték sokan. A válasz éppoly egyszerű, mint amilyen bonyolult. Összetört, eltűnt és porba hullt. Majd összeszedve erejét felállt, leporolta magát és most emelt fővel újból belevág a harcba… a céljaiért, vágyaiért, a boldogságáért!

Az idő alattomosan szalad el mellettünk. 2024 harmadik hete hamarosan zárul, de már nyakunkon a következő hétvége. Mire észbe kapunk, máris eltelt egy hónap, egy évszak, egy teljes esztendő. Kisebb sokkot kaptam a honlapon szereplő utolsó cikk dátumára pillantva. 2023 január 21. Valaki legyen oly kedves, és árulja már el nekem, hogy ki ette meg az utóbbi 365 napot?

Készítette és szerkesztette: M.M.

A laptopom felé görnyedve kétségbeesetten próbáltam összekaparni emlékeimet a 2023-as évről. Így utólag visszatekintve, hidegből és melegből is jutott ki bőséggel. Az első pár hónap remek volt. Próbára tettem magam egy irodalmi pályázaton, amelynek keretén belül az egyik novellám elnyerte a kiadó tetszését és bekerülhetett az Ébredés című antológiába. Műveim közt elolvashatjátok Álom és valóság címen.

Feldolgozás és elengedés

Április végéhez közeledve ismét rámtört az a furcsa szédülés, amivel a honlap indításának idejében mászkáltam az egészségügy útvesztőjében. Feltűnően furcsa volt az időzítés, így elkezdtem agyalni, hogy vajon miért ugyanabban az időszakban történik ez az egész. És egyszer csak megvilágosodtam. A mélyből felbukkant egy dátum, ami az egész életemet megváltoztatta még 2021-ben. Mi volt a legdöbbenetesebb az egészben?

Miután kimondtam hangosan, és megerősítettem magamban, hogy igenis helyes döntést hoztam, minden tünetem tovaszállt. Úgy éreztem, mintha egy mázsás súlytól szabadultam volna meg. Ez volt az év első olyan pillanata, ami új irányba terelte az életem. Eldöntöttem, hogy fokozatosan sorraveszem a problémáimat és szembenézek a traumáimmal, hogy fel tudjam őket dolgozni. Előadásokat hallgattam, könyveket olvastam, elindultam az önismeret és önfejlesztés rögös útján.

Mialatt saját belső démonaimmal harcoltam, az élet keményen arcomba csapta az ajtót. Nyár elején ugyanis egy vizsgálat során olyan diagnózist kaptam, ami fenekestül forgatta fel az életem. Az érzelmi hullámvasút minden zegzugát bejártam. És habár voltak olyan időszakok, amikor megengedtem magamnak, hogy kicsit összetörjek, összességében igyekeztem pozitív maradni és meglátni a dolgok mögöttes tartalmát.

Átértékelés és átalakulás

Ha a dolgok nem a terveink szerint alakulnak vagy rossz, akár tragikus eseményt élünk át, két módon reagálhatunk. Az egyszerű utat választva siránkozunk és sajnáltatjuk magunkat vagy pedig megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Én ez utóbbi mellett döntöttem és nem bántam meg. Azóta más szemmel látom a világot. Átértékeltem az életem és az eddigi értékrendem.

Idézet Cavett Robert tollából

A tavalyi évben sok nehézséggel kellett szembesülnöm. Egészségügyi, családi, baráti, munkahelyi problémák egyaránt adódtak. Olykor szépen sorban, máskor egyszerre merült fel több téren is a zűrzavar. A gondolkodásmódom hatalmas átalakuláson esett át mindennek köszönhetően. Ezekre az akadályokra leckeként tekintek. Rengeteget tanultam belőlük és úgy érzem, még fogok is jószerével.

Szóval hol is van az a nő? Jelentem, itt vagyok! Emelt fővel és füstölő billentyűzettel. Mert hiszek abban, hogy az én történetem mások számára is tanulságos lehet. Mert bízom abban, hogy ezzel Téged is az önfejlesztés útjára terellek majd. És mert ezáltal én magam is fejlődöm. No, és persze azért, mert szeretem csinálni.

Intő jelek – kapcsolat a tested és a lelked közt

Ébredés, kettőt pislogsz és már véget is ért a nap. Milliárdnyi inger ér, szembesülsz különféle problémákkal és mini szuperhősként váltod meg a világot újra és újra. Pihenés? Kikapcsolódás? Majd este, majd holnap, majd a hétvégén. A „majd”-ok tengerébe szinte belefulladsz, de te menetelsz tovább. Elvégre bírod, mert más nem csinálja meg helyetted, meg kell oldanod, muszáj. Aztán puff, egyik napról a másikra fájdalmak közt ébredsz, lebetegszel. Magadra ismertél?

Mai rohanó világunkban mindenre és mindenkire igyekszünk kellő időt szakítani. A teendőink listája olykor olyan hosszú, hogy csupán a végigolvasása elvesz egy fél órát a napunkból. Egy emlékeztető a telefonban, sárga fecni a hűtőn, kis papír, nagy notesz, határidőnapló. Akár a szorgos jegyzetelők táborát erősíted, akár fejben állítod össze az ütemtervet, most kérlek állj meg egy pillanatra. Gondolj vissza az elmúlt időszak történéseire. Minden úgy alakult, ahogy tervezted?

A képet készítette: Vígh Katalin, szerkesztette: M.M.

Ha a válaszod „Igen”, gratulálok a sikereidhez és kívánom, hogy továbbra is úgy alakuljanak a dolgaid, ahogy eltervezted. Azonban ha nemmel válaszoltál, akkor se csüggedj, minden okkal történik és ha figyelsz a jelekre, kezedbe veheted sorsod alakulását.

Ismételten egy saját példát hozok. Nagyjából 2 évvel ezelőtt fenekestől felfordult az életem. Leléptem az addigi útról és elindultam az önmegismeréshez vezető lépcsőkön. Korábban is foglalkoztatott a testünk és lelkünk kapcsolata, de nem mélyedtem el a témában és még annyira sem húztam párhuzamot a bennem zajló folyamatok és a rajtam mutatkozó tünetek közt. Aztán szépen fokozatosan elkezdtem jobban figyelni magamra. Mit akar tudatni velem a testem? Mik azok a történések vagy akár megszokások amelyek oly mértékben ártalmasak számomra, hogy szó szerint belebetegszem?

Út az öngyógyításhoz

Minél többet olvasgattam a témában és minél jobban figyeltem az apró változásokra, annál több olyan személlyel találkoztam, aki hasonló cipőben jár. A kezdetben felületes, majd egyre mélyebb tartalommal bíró beszélgetések nagy hatással voltak rám. Minden ember más, ahogyan nem létezik két egyforma történet sem. A különböző nézőpontok, a magunkkal cipelt gyermekkori traumák vagy az otthonról hozott viselkedésformák minden esetben változtatnak az összképen.

A leginkább inspiráló történet, ami arra késztetett, hogy írjak a témáról, egy közösségi oldal görgetése közben bukkant fel előttem. Egy idős gyógyító asszony szavai a lélek és a test kapcsolatáról. Egyszerű, de mégis igaz gondolatok:

A képet készítette és szerkesztette: M.M.

És való igaz. A testi tünetek mind visszavezethetők valamire. A lelkünk figyelmeztet minket, itt az ideje, hogy odafigyeljünk rá, mit is akar mondani nekünk. A kulcspont a tudatosság. Változtassunk azokon a dolgokon, amiken szükséges és segítsünk önmagunknak a fejlődésben.

Ezt a cikket több mint egy hónapja kezdtem el írni, de sajnos az élet közbeszólt, így a befejezésre várni kellett. Amikor nekiültem megfogalmazni a gondolataimat, épp egy hetekig elhúzódó torokfájást küzdöttem le. Hogy a gyógyszerek késleltetett hatása vagy azok a bizonyos, végre kimondott mondatok gyógyító ereje volt e, nem tudhatom. Egyre inkább hiszek az utóbbiban. 🙂