Címke: nehézség

Filter nélkül – maszk mögé bújva

Ismét sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Hiába fogadtam meg számtalanszor, hogy nem csinálok ilyet, elbuktam. Az ok pedig éppoly egyszerű mint amilyen bonyolult. Épp emiatt húztam elő a kalapból ma ezt az igencsak aktuális témát.

Az élet tanít ha tetszik, ha nem. Az elmúlt időszakban úgy éreztem magam mint akit arra ítéltek, hogy néhány hét leforgása alatt újrajárja az általánost, a gimnáziumot és megszerezzen egy doktori címet is. A leckék egymást követték megállás nélkül. Még fel se ocsúdtam az első pofonból, már érkezett is a másik.

Az írás számomra mindig a mentsvárat jelentette. Nem csak egy hobbiként tekintettem rá. Szó szerint ki tudtam írni magamból a fájó gondolatokat, a rossz eseményeket, és mindazt ami nyomasztott legbelül. Nem számított, hogy napló formájában vagy mondjuk egy vers képében öntöttek formát a szavak. A lényeg az írás volt. Megnyugtatott és kikapcsolt. Megszabadított a belső démonoktól, hogy teret engedhessen az új, szebb és jobb dolgoknak az életben.

Az írás jelentősége

Összességében tehát elmondható, hogy amellett, hogy szeretek írni, jobban is érzem magam tőle. Kiélhetem a kreativitásom, megszabadulhatok a negatív energiáktól, más nem is kell! És ennek örömére vajon mit csináltam a legutolsó blogbejegyzésem óta? Semmit… Egészen konkrétan semmit.

Minden nap úgy keltem fel, hogy elég volt. Egyszerre történik túl sok minden és túl kevés. Ki kell írnom magamból ezt a zűrzavart. Minden egyes reggel megfogadtam, hogy este laptop elé ülök és nekilátok. Mégsem tettem. És itt jön képbe a mai nap fő témája. A farsang még messze, de éljenek a maszkok!

Mondjam, mutassam vagy inkább takarjam el?

Látszatvalóság és műmosoly. Ebben a világban élünk. Legyen szó a social mediáról vagy a való életről kint az utcán, bent a melóhelyen. Görgeted a Facebookot, az Instát vagy épp a TikTok-ot és mit látsz? Hibátlan arcbőr, tökéletes smink, csupa vidámság. Ha jobban megnézed a képet, eléd tárulnak a filterhasználat és a retusálás nyomai.

Bent a melóhelyen is tuti mindenkinek tökéletes az élete. Semmi feszültség, zéró stressz, csak örök vidámság és chill állapot. És nyílván amikor mosolyogva közlöd a feletteseddel, hogy megoldod, tegye csak le az asztalodra a másik 300 kupac mellé, akkor mindezt azért teszed, mert te ennek felettébb örülsz. Mert minden vágyad, hogy túlórázhass. Természetesen még véletlenül sem azért mert az egyéb érzéseidet szeretnéd elrejteni általa.

Ahogy telnek a napok, úgy sodródnak elénk a kisebb-nagyobb nehézségek, kudarcok, bosszantó tényezők. Problémák otthon, a munkahelyen, baráti kapcsolatokban, családtagokkal, szerelmi életünkben, egészség terén és még sorolhatnám. Bármin megyünk is épp keresztül, megpróbáljuk elfojtani, hogy ne lássák mások. A mi gondunk maradjon csak a miénk, ezt várják el tőlünk.

Ez a fajta megfelelési kényszer kerített hatalmába engem is. Reggelente gondosan megigazítottam a maszkom, hogy ne lássák, hogy belül darabokra hullok. Ha meg is osztottam egy-két gondolatot valakivel, közel nem a teljes káoszt ami gyökeret vert bennem. Ugyanazokat a rutinköröket futottam heteken át. Ébredés, maszkot fel, mosolyogj, viccelődj, hamarosan leveheted az álarcodat. Ahogy telt az idő és a gondok tetőztek, annál nehezebb volt hordani a való világ filterét. Ez volt az ok, amiért nem írtam. Egyszerűen elfáradtam a semmiben, a puszta létezésben.

Mindenki maszkot hord, csupán az a kérdés, hány rétegben. Ha valóban szeretnéd tudni, hogy érzi magát valaki, kérdezz rá. A kérdés maga egyszerű, a választ megérteni bonyolultabb, mert nem csak a kimondott szavak fontosak. A hangsúly, a reakcióidő is számít, a szemek pedig titkon elárulnak mindent. Szánj egy percet az idődből és tedd fel a kérdést annak, aki igazán fontos neked: „Hogy vagy?” Az én válaszom csupán annyi: Jól.

Apró lépésekkel a cél felé

Tudom, közhelynek tűnhet, de van egy mondás, miszerint mindenkinek megvan a maga keresztje. Az idős, bölcs rokonok, barátok, ismerősök vagy épp a görbe hátú szomszéd néni szájából, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian találkoztunk már ezzel a mondattal életünk során.

Általános iskolás koromban eléggé kilógtam a sorból. Ami azt illeti, a sors már akkoriban súlyos akadályokat gördített elém. Gyermekkoromat bárminek nevezhetném, de egyszerűnek nem. Családi helyzetünk finoman szólva is bonyolult volt. Édesanyám a nehézségek ellenére mindent megtett azért, hogy rendes embert neveljen belőlem. Óvott és féltett mindentől és mindenkitől, nehogy rossz társaságba keveredjek vagy olyan döntést hozzak, amit később megbánnék.

Apai szeretetet csak azon ritka pillanatokban kaphattam, amikor az alkoholmámor nem ragadta magával édesapámat. Bátyám meggondolatlan döntése miatt pedig évekig szenvedtem a kiközösítés és a lenéző pillantások kereszttüzében. Zárkózott lettem és mindinkább magamba fordultam. Szegényes öltözködésem és túlsúlyom miatt állandóvá váltak a piszkálódások, gúnyolódások és sértegetések is.

Minden hétköznap, iskola után, mamámnál vártam, hogy édesanyám hazaérjen. Emlékszem, egyik nap, amikor sírva értem haza, nem kérdezte, mi bajom, csak szorosan átölelt. Rengeteget beszélgettünk, így sejtette, mi bánthat. Amikor kibontakoztunk az ölelésből, szelíden mosolyogva megcirógatta könnyáztatta arcomat és kiterelt a konyhába. Miközben serényen nekilátott összedobni valamilyen búfelejtő nagyi-nyalánkságot, megosztotta velem bölcs gondolatait.

Elmélkedés és tanács

Mindig megfontolt és kedves asszony volt, hatalmas szívvel és óriási türelemmel. Mindenről és mindenkiről megvolt a maga véleménye, de igyekezett megtartani magának és nem bántani senkit sem. Akkor sem mondott egyetlen rossz szót sem azokról, akik megbántottak, kigúnyoltak, kinevettek. Inkább ilyen és ehhez hasonló életbölcsességekkel jött, mint: „Nem tudhatod, ki min megy keresztül.” „Nem látsz bele az életükbe, mint ahogy ők sem a tiédbe.” „Mindenkinek megvan a maga keresztje, ezt ne felejtsd el soha.”

Akkor előrébb lettem vele? Nem. Jobban éreztem magam? A mondatoktól nem, a sütikétől annál inkább… Megértettem gyermekfejjel a mondandója lényegét? Kétlem. Évek teltek el mire letisztult a kép és rájöttem a dolgok mögöttes tartalmára.

Legyen szó a legjobb barátodról, a párodról vagy a hozzád legközelebb álló rokonodról, ne gondold azt, hogy mindent tudsz róla. Mindenkinek vannak titkai, érzései és gondolatai, amiket nem mond el másoknak. Van, amiről fáj beszélni, mást szégyellünk elmondani és akad olyan élethelyzet is, amikor magunk sem tudjuk, mit érzünk valójában. És ez így van jól.

Úgyhogy ahelyett, hogy mások életével foglalkozol és az érzéseibe gázolsz, akár akaratlanul is, inkább magadra fókuszálj. Tedd fel a kérdést önmagadnak: „Jó nekem így?” „Boldog vagyok?” „Szeretem önmagam vagy csak másoknak akarok megfelelni?” A külvilág számára tűnhetsz a legfelszabadultabb és legvidámabb embernek ha belül legszívesebben üvöltenél. Tarthatnak emberek százai gyönyörűnek ha sírva nézel a tükörbe.

Légy bátor és merj szembenézni a valósággal! A TE valóságoddal, a TE érzéseiddel és a TE problémáiddal. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, mert nem ők élik! És ami a legfontosabb… ha valami nem tetszik, azon változtass! Lesznek könnyebb lépések és lesznek fájdalmasan nehezek, de azért ami veled történik egyedül TE vagy felelős! Ha a körülményeken nem tudsz változtatni, változtass a hozzáállásodon! A sikeredhez és a boldogságodhoz vezet egy út, aminek a kapuját ki kell nyitnod. A kulcsot az elmédben és a lelkedben keresd!

Az élet célja a fejlődés maga

Érezted már úgy, hogy az egész világ összeesküdött ellened? Hogy bármit is teszel, nem jutsz egyről a kettőre? Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Minden ember életében akadnak rosszabb napok és jobbak; és attól, hogy valaki nem panaszkodik folyton, még nem jelenti azt, hogy ő nyakig merül a mézescsuporban, míg te csak kívülről nyaldosod az üveget.


Mindig újabbnál újabb nehézségekkel kell szembenéznünk életünk során és ezen nem változtathatunk. Egy dolgot azonban tehetünk önmagunkért: változtassunk a helyzethez való hozzáállásunkon! A mai napon ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem egy gondolat, amit gyorsan rímbe is foglaltam nektek. Az élet rendje címmel megtaláljátok a verseim menüpont alatt.

Az életben elénk gördülő nehézségek és akadályok nem ok nélkül kerülnek oda. Mindennek célja van, legyen szó egy jó időszakról vagy épp egy rosszról. Amikor a sors egy akadályt gördít eléd, jussanak eszedbe azok a pillanatok, amikben boldog voltál és reményekkel teli. Ezekből meríts erőt, állj fel, porold le magad és gondolj arra, hogy meg tudod csinálni! Számtalan problémát leküzdöttél már, ez is menni fog!
A sorsunk a mi kezünkben van, és igen, olykor akadnak az úton kisebb-nagyobb bukkanók, vagy akár egész Mount Everestek, amiket meg kell másznunk, ahhoz, hogy előrébb jussunk, de mennünk kell tovább. Minden leküzdött probléma egy-egy fejezet az élet nagy oktatókönyvében; egy lecke, amit ha elsajátítunk, egy újabb mérföldkőhöz érkezünk majd saját fejlődésünk útján.