Verseim a teljesség igénye nélkül

(a vállalhatatlan darabokat megtartom magamnak :D)

Álom

Új nap virradt, elillant egy álom;
testem mozdulatlan, fekszem rezdületlen.
A múlt ködének pompájába vágyom,
várom, hogy a kép ismét megszülessen.

Kezem elindul, lassan siklik,
a puha plédben sehol meg nem akad.
Keresve őt, kiért szívem úgy izzik,
kit tőlem az ébredés mindig oly hamar elragad.

Hiába minden, a látomás oda,
nincs mit tenni, hát kinyitom szemem.
Talán ma éjjel is eljön majd a csoda,
s a víziómban újból itt leszel velem.

M.M., 2022.06.04.
Az élet rendje

Ha az élet olykor arcon vág,
mindig állj fel s menj tovább.
Hogy fejlődhess és jobbá válj,
az kell, hogy újból talpra állj.

Szükség van némi nehézségre,
hogy jobban értékeld a szép perceket.
Mert igazán boldog csak az lehet,
ki látott már sötét felleget.

Tudd, hogy a sorstól kapott terhek
érted vannak s nem ellened.
Hogy megtanuld a leckét, jól figyelj,
s azzá válsz majd, akivé lenned kell.

M.M., 2022.05.15.
Valentin napra

Csengetéskor elszakad az egymásba font kéz,
S az órán oly lassan telnek a percek.
A szemem mereven magam elé néz.
Kedvesemre gondolok, ki most nem lehet velem.

Türelmetlenül várom azt a bizonyos hangot,
És boldogan ugrok fel mikor végre megszólal.
Gondolom, - sőt, tudom jól - hogy te is hallod,
Ezt jelzi, hogy amint lehet, hozzám felrohansz.
De sajnos egyszer minden szünetnek vége...

S a suli után újra elválunk.
Zajos világunkba visszalépve,
Egy időre újra a földön járunk.
Rád gondolok és képzeletem messze száll...
Estefelé pedig egy dalt hallgatok.
Tizenöt percről szól, mely minden embernek jár.
Lassan lehunyom a szemem, fejemben a te arcod és mosolyod kavarog...
Ezalatt lassan utolér és elnyom az álom,
Kíváncsian a holnapot várom.

M. M., 2006.02.13.
A Káosz

Sötét felhők fenn az égen,
a Káosz közeledik.
Menekülnek az emberek;
mindenhol bedeszkázott ablakok s erkélyek.
Életüket féltve s mindent otthagyva
menekülnek az élők s a holtak.

Hetek, évek...
de a káosz még mindig nem ért véget.
Egymás után vándorolnak a lelkek a föld alá s az ég fölé,
érzik, életük immár semmit sem ér.

Eljő a Káosz, a világ megremeg.
Leomlott hegyek s halott emberek.

M. M., 2005. 09.10.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.