Ébredés, kettőt pislogsz és már véget is ért a nap. Milliárdnyi inger ér, szembesülsz különféle problémákkal és mini szuperhősként váltod meg a világot újra és újra. Pihenés? Kikapcsolódás? Majd este, majd holnap, majd a hétvégén. A „majd”-ok tengerébe szinte belefulladsz, de te menetelsz tovább. Elvégre bírod, mert más nem csinálja meg helyetted, meg kell oldanod, muszáj. Aztán puff, egyik napról a másikra fájdalmak közt ébredsz, lebetegszel. Magadra ismertél?
Mai rohanó világunkban mindenre és mindenkire igyekszünk kellő időt szakítani. A teendőink listája olykor olyan hosszú, hogy csupán a végigolvasása elvesz egy fél órát a napunkból. Egy emlékeztető a telefonban, sárga fecni a hűtőn, kis papír, nagy notesz, határidőnapló. Akár a szorgos jegyzetelők táborát erősíted, akár fejben állítod össze az ütemtervet, most kérlek állj meg egy pillanatra. Gondolj vissza az elmúlt időszak történéseire. Minden úgy alakult, ahogy tervezted?
Ha a válaszod „Igen”, gratulálok a sikereidhez és kívánom, hogy továbbra is úgy alakuljanak a dolgaid, ahogy eltervezted. Azonban ha nemmel válaszoltál, akkor se csüggedj, minden okkal történik és ha figyelsz a jelekre, kezedbe veheted sorsod alakulását.
Ismételten egy saját példát hozok. Nagyjából 2 évvel ezelőtt fenekestől felfordult az életem. Leléptem az addigi útról és elindultam az önmegismeréshez vezető lépcsőkön. Korábban is foglalkoztatott a testünk és lelkünk kapcsolata, de nem mélyedtem el a témában és még annyira sem húztam párhuzamot a bennem zajló folyamatok és a rajtam mutatkozó tünetek közt. Aztán szépen fokozatosan elkezdtem jobban figyelni magamra. Mit akar tudatni velem a testem? Mik azok a történések vagy akár megszokások amelyek oly mértékben ártalmasak számomra, hogy szó szerint belebetegszem?
Út az öngyógyításhoz
Minél többet olvasgattam a témában és minél jobban figyeltem az apró változásokra, annál több olyan személlyel találkoztam, aki hasonló cipőben jár. A kezdetben felületes, majd egyre mélyebb tartalommal bíró beszélgetések nagy hatással voltak rám. Minden ember más, ahogyan nem létezik két egyforma történet sem. A különböző nézőpontok, a magunkkal cipelt gyermekkori traumák vagy az otthonról hozott viselkedésformák minden esetben változtatnak az összképen.
A leginkább inspiráló történet, ami arra késztetett, hogy írjak a témáról, egy közösségi oldal görgetése közben bukkant fel előttem. Egy idős gyógyító asszony szavai a lélek és a test kapcsolatáról. Egyszerű, de mégis igaz gondolatok:
És való igaz. A testi tünetek mind visszavezethetők valamire. A lelkünk figyelmeztet minket, itt az ideje, hogy odafigyeljünk rá, mit is akar mondani nekünk. A kulcspont a tudatosság. Változtassunk azokon a dolgokon, amiken szükséges és segítsünk önmagunknak a fejlődésben.
Ezt a cikket több mint egy hónapja kezdtem el írni, de sajnos az élet közbeszólt, így a befejezésre várni kellett. Amikor nekiültem megfogalmazni a gondolataimat, épp egy hetekig elhúzódó torokfájást küzdöttem le. Hogy a gyógyszerek késleltetett hatása vagy azok a bizonyos, végre kimondott mondatok gyógyító ereje volt e, nem tudhatom. Egyre inkább hiszek az utóbbiban. 🙂