Tudom, közhelynek tűnhet, de van egy mondás, miszerint mindenkinek megvan a maga keresztje. Az idős, bölcs rokonok, barátok, ismerősök vagy épp a görbe hátú szomszéd néni szájából, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian találkoztunk már ezzel a mondattal életünk során.
Általános iskolás koromban eléggé kilógtam a sorból. Ami azt illeti, a sors már akkoriban súlyos akadályokat gördített elém. Gyermekkoromat bárminek nevezhetném, de egyszerűnek nem. Családi helyzetünk finoman szólva is bonyolult volt. Édesanyám a nehézségek ellenére mindent megtett azért, hogy rendes embert neveljen belőlem. Óvott és féltett mindentől és mindenkitől, nehogy rossz társaságba keveredjek vagy olyan döntést hozzak, amit később megbánnék.
Apai szeretetet csak azon ritka pillanatokban kaphattam, amikor az alkoholmámor nem ragadta magával édesapámat. Bátyám meggondolatlan döntése miatt pedig évekig szenvedtem a kiközösítés és a lenéző pillantások kereszttüzében. Zárkózott lettem és mindinkább magamba fordultam. Szegényes öltözködésem és túlsúlyom miatt állandóvá váltak a piszkálódások, gúnyolódások és sértegetések is.
Minden hétköznap, iskola után, mamámnál vártam, hogy édesanyám hazaérjen. Emlékszem, egyik nap, amikor sírva értem haza, nem kérdezte, mi bajom, csak szorosan átölelt. Rengeteget beszélgettünk, így sejtette, mi bánthat. Amikor kibontakoztunk az ölelésből, szelíden mosolyogva megcirógatta könnyáztatta arcomat és kiterelt a konyhába. Miközben serényen nekilátott összedobni valamilyen búfelejtő nagyi-nyalánkságot, megosztotta velem bölcs gondolatait.
Elmélkedés és tanács
Mindig megfontolt és kedves asszony volt, hatalmas szívvel és óriási türelemmel. Mindenről és mindenkiről megvolt a maga véleménye, de igyekezett megtartani magának és nem bántani senkit sem. Akkor sem mondott egyetlen rossz szót sem azokról, akik megbántottak, kigúnyoltak, kinevettek. Inkább ilyen és ehhez hasonló életbölcsességekkel jött, mint: „Nem tudhatod, ki min megy keresztül.” „Nem látsz bele az életükbe, mint ahogy ők sem a tiédbe.” „Mindenkinek megvan a maga keresztje, ezt ne felejtsd el soha.”
Akkor előrébb lettem vele? Nem. Jobban éreztem magam? A mondatoktól nem, a sütikétől annál inkább… Megértettem gyermekfejjel a mondandója lényegét? Kétlem. Évek teltek el mire letisztult a kép és rájöttem a dolgok mögöttes tartalmára.
Legyen szó a legjobb barátodról, a párodról vagy a hozzád legközelebb álló rokonodról, ne gondold azt, hogy mindent tudsz róla. Mindenkinek vannak titkai, érzései és gondolatai, amiket nem mond el másoknak. Van, amiről fáj beszélni, mást szégyellünk elmondani és akad olyan élethelyzet is, amikor magunk sem tudjuk, mit érzünk valójában. És ez így van jól.
Úgyhogy ahelyett, hogy mások életével foglalkozol és az érzéseibe gázolsz, akár akaratlanul is, inkább magadra fókuszálj. Tedd fel a kérdést önmagadnak: „Jó nekem így?” „Boldog vagyok?” „Szeretem önmagam vagy csak másoknak akarok megfelelni?” A külvilág számára tűnhetsz a legfelszabadultabb és legvidámabb embernek ha belül legszívesebben üvöltenél. Tarthatnak emberek százai gyönyörűnek ha sírva nézel a tükörbe.
Légy bátor és merj szembenézni a valósággal! A TE valóságoddal, a TE érzéseiddel és a TE problémáiddal. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, mert nem ők élik! És ami a legfontosabb… ha valami nem tetszik, azon változtass! Lesznek könnyebb lépések és lesznek fájdalmasan nehezek, de azért ami veled történik egyedül TE vagy felelős! Ha a körülményeken nem tudsz változtatni, változtass a hozzáállásodon! A sikeredhez és a boldogságodhoz vezet egy út, aminek a kapuját ki kell nyitnod. A kulcsot az elmédben és a lelkedben keresd!